Névadónkról

Óvári és  szentmiklósi  Pongrácz  Lajos  1815. február 15-én született Felsőtúron.

A Pongráczok  ősi családja Liptó megyéből származik.Családfájuk 1241-ig vezethető vissza.

A múlt század elején telepedtek le Hont megyében. A felsőtúri ág tagjai nagy műveltséggel

rendelkező,társadalomtudományokkal és művészetekkel foglalkozó középnemesek voltak.

    Pongrácz Lajos gimnáziumi tanulmányait Selmecbányán és Vácott végezte, majd 1830-tól a

pesti egyetemen  bölcsészetet és jogot tanult. Ezután Hont megyében szolgabíráskodott.

     Nagy lelkesedéssel  vett részt a reformkor politikai küzdelmeiben. Hontban lobogtatta

Kossuth zászlóját.Kossuth lapjának, az 1841-tól megjelenő Pesti Hírlapnak állandó honti levelezője

és  egyik hű harcosa volt.Levelei élénkek,szellemesek,s olykor  csípősek voltak.  Kossuth egyszer

azt nyilatkozta, hogy  Pongrácz Lajos volt egyike a legügyesebb, legtehetségesebb levelezőknek.

     Az 1848-as szabadságharc Pongrácz Lajos életének is fontos korszaka volt.Az eseményeket

a Honti Krónika című havilapjában örökítette meg.Nemcsak szemlélő, tudósító, hanem tevékeny

résztvevő is volt: Kossuth Pénzügyminisztériumában az adó és pénzügyi osztályon titkárként

dolgozott. A  szabadságharcban (Hont megyében és Pesten) nemzetőr volt.

     A  szabadságharc bukása után az Alföldön, majd 1861-tól Hont megyében látott el különböző

közigazgatási feladatokat.

     Pesti diákéveivel kezdődött Pongrácz Lajos irodalmi pályafutása.Első verse 1831.március 18-

án  jelent meg a  pesti Rajzolatokban.        

    1838-ban adta közzé első verseskötetét Érzemények címmel, mely 14 poétikai érzeményt

tartalmaz.  Második  kötete ugyanabban az  esztendőben  látott napvilágot Kárpát-uti

zengemények címmel, melynek bevételét a Hont vármegyei árvízkárosultak javára ajánlotta fel.

Hont megyében adott ki irodalmi  lapot  Honti Literatúrai Füzér elnevezéssel,  melyben főleg

saját írásait közölte.

     Versíráson kívül más műfajjal is próbálkozott: írt útirajzokat,történelmi eszélyeket,

irodalomtörténeti tanulmányokat,történeti dokumentumokat.

     Pongrácz  Lajos  Ipolyságon  az  1860-as  években  kezdte el sokoldalú társadalmi és 

kulturális  tevékenységét.  Három  évig volt a Hontmegyei Kaszinó igazgatója, később 

választmányi tagja.A kaszinóban  vezette be a felolvasások tartását, a táncestélyeket és a

koncerteket. 1868-ban megalapította az Ipolyság Mezőváros Szépítészeti Anyagi Jólétét

Elősegítő Társulatot, melynek első elnöke volt. Ipolyság elsősorban neki köszönhette a

sétateret,valamint  az utcák  kikövezését s a város éjjeli kivilágítását is.Az 1870-es években

Műkedvelő Kört alapított, melynek előadásaiban  nemcsak szerepeket vállalt, hanem egy

személyben volt a rendező, a súgó, a kellékes, sőt a színlapkiadó is.Pénzt gyűjtött közművelődési

és jótékony  célokra,támogatta a kisdedóvókat s a  nép nevelését. Egy időben az ipolysági

iskolaszék elnökének szerepét is betöltötte. Részese volt az Esztergom -Nána - Csata -

Ipolyság vasút  létrehozásának  is.Egész  életében  lelkes  híve  volt  a  múzeumügyeknek. Évek

hosszú során gyűjtött Drégelyvárral  és  Szondy  Györggyel kapcsolatos dokumentumokat,

tárgyakat. Munkájának szépirodalmi nyoma is van: Drégely vára címmel történelmi elbeszélést írt.

     A  negyedszázados  küzdelem  és  gyűjtőmunka eredményeképpen 1884-ben elkészült

Drégelyen a Szondy -emlékkápolna (sajnos, a közelmúltban  lebontották). 1884-ben állította

össze és szerkesztette meg Pongrácz Lajos egyik legjelentősebb művét, a szépen illusztrált

Szondi-Albumot, melyben többek  között a  Szondi-emlék elkészítésének története, a hős

várvédőről és Drégelyvárról szóló versek, valamint történeti és régészeti tanulmányok kaptak

helyet.

     A közéleti  tevékenység, a szépirodalmi  munkásság és a történeti kutatások mellett 

Pongrácz Lajos  nagy gondot  fordított a  néphagyományokra  is a XIX.század  egyik fontos

törekvésének szellemében. Szerette a falusi életet,tisztelte a parasztokat, fontosnak tartotta,

hogy hagyományaik fennmaradjanak az utókor számára. Szülőfalujában, Felsőtúron, Ipolyság 

városában valamint a környékbeli falvakban gyűjtött népdalokat "Ipoly táji népdalok"címmel küldte

el Erdélyi Jánosnak.

     Pongrácz Lajos 1889-ben idős kora  és betegsége miatt nyugalomba vonult és Pestre

költözött. A fővárosban hunyt el 1889. augusztus 10-én. Felsőtúron, a családi sírboltban 

helyezték örök nyugalomra.

     Pongrácz Lajos sírhelye a felsőtúri temetőben.